2007 október 28-án az Animáció Világnapján mutatták be – hosszú szünet után ismét – Kovásznai György több rövidfilmjét és egész estés animációs filmjét, a Habfürdőt.

A programról a manifeszt.hu részletesen tájékoztatott.

Az Uránia különtermében 2 teltházas vetítés volt, rengeteg huszonéves érdeklődővel. Igazolta a szervezők várakozását, hogy az 1979-ben készített Habfürdő című egész estés animáció poénjait vette a közönség, nem úgy mint a film 1980-as bemutatóján, amikor is finoman fogalmazva elmaradt a közönségsiker. Akkoriban úgy tűnik nem ezt várta az animációs filmtől a nagyérdemű. Nem értették, hogy miért nem fordulatosabb a forgatókönyv és mi ez a pszichedelikus őrület, ami a film viharainak epicentruma. Lehet, hogy a mi világunkban természetes a Habfürdő egzaltált lelki állapota? Nyitottabb a mai fiatal közönség a 70-es évek végének alternatív hangjaira? Egy biztos: Kovásznai ma aktuálisabbnak tűnik, mint valaha.
A Habfürdő októberi vetítése kapcsán Horváth Olivér (MOME hallgató) cikke itt olvasható Kedvcsináló a pszichedelikus szociográfiához címmel.

Szívesen megmutatnánk itt is a Habfürdőt, de arra bizony 80 perc és egy vetítőterem kell.
Ehelyett álljon itt az a film, ami Kovásznai életének első nagy botrányköve volt.

A Gitáros fiú a régi képtárban című rövidfilm 1964-ben Kovásznai pályája elején készült Korniss Dezső festőművész együttműködésével. Ez volt az egyetlen film a Pannónia életében, amit Aczél elvtárs betiltott, így aztán először 1988-ban engedték bemutatni. Ha lenne GYIK (gyakori kérdések) ezen a honlapon, be kéne venni, hogy ” De mit találtak ezen betiltanivalónak?”. Valóban, ez a fiatalabb genrációk számára teljesen érthetetlen, hiszen nem látunk benne egyértelmű politikai jelképeket, rendszerellenes izgatásnak látszó szimbólumokat. Mit tarthatott veszélyesnek ezen Aczél elvtárs? A meztelen nőt? (Kérem, rossz az aki rosszra gondol.) A Kutatóműhelyben még nem került elő az erre vonatkozó hivatalos levelezés (ha ugyan volt ilyen egyáltalán), de beszámolók alapján feltételezhető, hogy a modernista/avantgárd filmnyelv és a szocializmus előtti polgári világot megidéző klasszikus képgyűjtemény együtt már kiverte a stílusdiktátorok biztosítékát.