A Kovásznai Kutatóműhelyben a kutatókat kutató kutatók olykor magukba néznek és kifelé is fordulnak, például művészekkel beszélgetnek vagy hagyják szóhoz jutni egy-egy felolvasóest erejéig író és költő társaikat is. Eddig már két ilyen esten vehettek részt a meghívóikat megnyitó és filofaxukat max. üzemmódban működtető kollégák és érdeklődők.

2007 november 28-án beszélgetést szerveztünk, arról, hogyan viszonyul a mai 30 és 40 körüli művészgeneráció a 60-as, 70-es évek művészeti világához. Milyen indíttatásból, milyen módszerekkel nyúlnak vissza fiatal képzőművészek, animációs filmrendezők a 60-as, 70-es évek magyar művészetének bizonyos műveihez? Ki miben látja egy művész/mű hatástörténeti tudatának összetevőit? Hogyan rekonstruálják a közelmúlt művészeti kontextusát? Miért tartanak egy művet/életművet rekontextualizálásra érdemesnek?
A vetítéssel egybekötött beszélgetés résztvevői voltak:
Havas Bálint (Kis Varsó) képzőművész
Péterffy Zsófia – animációs filmrendező, forgatókönyvíró, képzőművész
Rutkai Bori – képzőművész, énekes, gesamtkünstlerin
moderált: Iványi-Bitter Brigitta művészettörténész, a kutatókat kutató kutatók képviselője

2007 júniusában Szilágyi Ákos tartott felolvasóestet zeneileg is értelmezhetően – egyebek közt légzőgyakorlataiból kezdő haldoklók számára, s a haladóknak szittya-szótárából. Kovásznai 1972-es Ca Ira – A forradalom hangja című festményfilmjének vetítése kísérte Szilágyi Ákos előadását és visszaemlékezéseit Kovásznai Györgyre.