Május 15-én Budapesten született. Édesapja Kovásznai György tisztviselő a Fővárosi Villamosvasútnál, édesanyja Hamvai Mária fogászati asszisztens.

1944

Nevelőapját katonai (egészségügyi) szolgálatra kényszerítik Ausztriában családjával együtt. 1944 végén a család visszatér Budapestre, de vagyonuktól, lakásuktól megfosztva kell újrakezdeniük az életet. Innentől kezdve a három gyermekes család nélkülözve, szegénységben él, kezdetben a Józsefvárosban majd Angyalföldön.

1949

A Madách Gimnáziumban töltött 2 év után 15 évesen elhatározza, hogy festőművész akar lenni. 1949-ben szülei jóváhagyásával beiratkozik az OTI szabadiskolába, ahol tanára Szántó Piroska életre szóló hatást tesz rá.

1950

Felveszik a Képzőművészeti Gimnázium festő szakára, tanárai (pl. Kántor Andor) és osztálytársai (pl. Keserű Ilona, Bartl József, Major János) körében elmélyülten készül a Főiskolára.

1952

Megkezdi tanulmányait a Képzőművészeti Főiskola festő szakán, gimnáziumi osztálytársai közül Keserű, Bartl, Major társaságában.

1953

A Barcsay teremben diáktársaival bemutatják első drámáját “Az emberke tragédiáját”, amely Madách művének átirataként a Főiskola kritikus és humoros kipellengérezése. A bemutató nagy siker, de ezzel elkezdődik Kovásznai és a tanári kar szembenállása.

1954

Kovásznai otthagyja a Főiskolát, amelyre így emlékszik: “Egyszerűen azért jöttem el, mert a tanárokat tehetségteleneknek, a szellemet pedig ostobának tartottam.”

1954-56

Kovásznai bányákban dolgozik (ezzel a katonai szolgálatot sikerül elkerülnie) Komlón, Dorogon, Tatán, Tokodaltárón. Később Budapesten hajógyárban, bakelitgyárban dolgozik. Ekkor gyakran fordul meg Lukács György tanítványai körében. Bernáth Auréllal levelezik.

1957

Visszatér a Képzőművészeti Főiskolára, Bernáth Aurél osztályába (ide együtt jár Lakner Lászlóval). Festészetét azonban elfogadhatatlannak és felháborítónak tartják, Bernáth kihátrál mögüle, amikor az igazgató Domanovszky támadja, 1957-ben kirúgják.

1958

Igen sokat ír, ekkor készül 3 részes önéletrajzi jellegű regénye “Idők” címmel.
1958-tól 1974-ig a Nagyvilág képzőművészeti rovatának szerkesztője majd vezetője, itt kritikái és rajzai is megjelennek.
Kapcsolatba kerül írókkal, irodalmi körökkel. Ekkor kezdődnek Dr. Végh László orvos, zeneszerző, műfordító, író félillegális művészeti bemutatóestjei “lakásán” ahol 50-200 fős avantgard művésztársaság gyülekezik hetente többször a 60-as évek végéig. Kovásznai itt több felolvasóestet tart írásaiból.

1959

Barátsága elmélyül Korniss Dezsővel, akivel az elkövetkező évtizedben öt közös filmet hoz létre. Drámákat, vígjátékokat és műkritikákat ír emellett fest, rajzol.

1961

Nepp József animációs rendező megkeresi Kovásznait, hogy dolgozzon vele dramaturgként: ekkor írja meg az “Öcsi és a Varázsló” forgatókönyvét. A későbbiekben animációs és natúrfilmekhez, játékfilmekhez is ír forgatókönyveket (pl. Csermák Tibor, Imre István, Rényi Tamás számára).

1963

Nemcsak dramaturgiai, de képzőművészeti tehetségét is elismeri a Pannónia Filmstúdió. Korniss Dezsővel együtt elkészítí első önálló animációs filmjét ( papírkivágás és kollázs technikával) “Monológ” címmel. A film bemutatását nagy nehézségek árán éri el a Pannónia Filmstúdió, a Corvin moziban rendezett bemutató közönségsiker. Kornissal további 4 közös filmet hoznak létre: “Gitáros fiú a régi képtárban” című kísérleti animációja (1964), ami a Pannónia Filmstúdió egyetlen betiltott filmje marad a rendszerváltásig.”Reggeltől estig. Valami más.” (1967),”Egy festő naplója” (1968), “Házasodik a tücsök” (1969).
1963-1982-ig 26 animációs filmet készít változatos technikákkal. (ld. Filmográfia)

1964

Elkészítí műfajteremtő első festményfilmjét “Átváltozások” címmel, amely 1965-ben a Mannheimi Fesztivál Arany Dukát díját és a Miskolci fesztivál díját nyeri el.

1970

“Fény és árnyék” című vonalrajzon alapuló filmje, Hankiss Elemér forgatókönyve alapján.
Hamlet című filmje elnyeri a Nemzetközi Shakespeare Konferencia (Kanada) legjobb Hamlet feldolgozásának járó díját.

1971

Elkészíti újabb stílusteremtő filmjét “Rügyfakadás no. 3369″ címmel, amely az általa kidolgozott anima verité filmkoncepción alapuló további kísérleti filmjeinek első darabja.

1974

“Ca Ira – a francia forradalom dala” című festményfilmjéért megkapja a Barcelonai Filmfesztivál legjobb színes filmnek járó díját.

1975

Csontváry című drámáját Várkonyi Gábor rendezésében tévéfilmre viszik.

1979

Elkészül az egyetlen egészestés animációs filmje “Habfürdő – zenés trükkfilm szívdobbanásra” címmel.

1980

Súlyos leukémiát diagnosztizálnak Kovásznainál, de lemond az orvosi kezelésről. Új, nagyméretű táblakép-sorozat festésébe kezd, amelyet haláláig folytat.

1982

Elkészül utolsó és legtisztábban az anima verité koncepcióján alapuló filmje a “Riportré” – Lisziák Elek együttműködésével.

1983

Június 28-án érte a halál, második egész estés animációsfilmje, a francia-magyar koprodukciójú “Candide” előkészítése közben.

Kapcsolódó cikkek gyűjteménye