A Kovásznai Kutatóműhelyben a kutatókat kutató kutatók olykor magukba néznek és kifelé is fordulnak, például művészekkel beszélgetnek vagy hagyják szóhoz jutni egy-egy felolvasóest erejéig író és költő társaikat is. Eddig már két ilyen esten vehettek részt a meghívóikat megnyitó és filofaxukat max. üzemmódban működtető kollégák és érdeklődők.
2007 november 28-án beszélgetést szerveztünk, arról, hogyan viszonyul a mai 30 és 40 körüli művészgeneráció a 60-as, 70-es évek művészeti világához. Milyen indíttatásból, milyen módszerekkel nyúlnak vissza fiatal képzőművészek, animációs filmrendezők a 60-as, 70-es évek magyar művészetének bizonyos műveihez? Ki miben látja egy művész/mű hatástörténeti tudatának összetevőit? Hogyan rekonstruálják a közelmúlt művészeti kontextusát? Miért tartanak egy művet/életművet rekontextualizálásra érdemesnek?
A vetítéssel egybekötött beszélgetés résztvevői voltak:
Havas Bálint (Kis Varsó) képzőművész
Péterffy Zsófia - animációs filmrendező, forgatókönyvíró, képzőművész
Rutkai Bori - képzőművész, énekes, gesamtkünstlerin
moderált: Iványi-Bitter Brigitta művészettörténész, a kutatókat kutató kutatók képviselője
2007 júniusában Szilágyi Ákos tartott felolvasóestet zeneileg is értelmezhetően - egyebek közt légzőgyakorlataiból kezdő haldoklók számára, s a haladóknak szittya-szótárából. Kovásznai 1972-es Ca Ira - A forradalom hangja című festményfilmjének vetítése kísérte Szilágyi Ákos előadását és visszaemlékezéseit Kovásznai Györgyre.
2007 október 28-án az Animáció Világnapján mutatták be - hosszú szünet után ismét - Kovásznai György több rövidfilmjét és egész estés animációs filmjét, a Habfürdőt.
A programról a manifeszt.hu részletesen tájékoztatott.
Az Uránia különtermében 2 teltházas vetítés volt, rengeteg huszonéves érdeklődővel. Igazolta a szervezők várakozását, hogy az 1979-ben készített Habfürdő című egész estés animáció poénjait vette a közönség, nem úgy mint a film 1980-as bemutatóján, amikor is finoman fogalmazva elmaradt a közönségsiker. Akkoriban úgy tűnik nem ezt várta az animációs filmtől a nagyérdemű. Nem értették, hogy miért nem fordulatosabb a forgatókönyv és mi ez a pszichedelikus őrület, ami a film viharainak epicentruma. Lehet, hogy a mi világunkban természetes a Habfürdő egzaltált lelki állapota? Nyitottabb a mai fiatal közönség a 70-es évek végének alternatív hangjaira? Egy biztos: Kovásznai ma aktuálisabbnak tűnik, mint valaha.
A Habfürdő októberi vetítése kapcsán Horváth Olivér (MOME hallgató) cikke itt olvashatóKedvcsináló a pszichedelikus szociográfiához címmel.
Szívesen megmutatnánk itt is a Habfürdőt, de arra bizony 80 perc és egy vetítőterem kell.
Ehelyett álljon itt az a film, ami Kovásznai életének első nagy botrányköve volt.
A Gitáros fiú a régi képtárban című rövidfilm 1964-ben Kovásznai pályája elején készült Korniss Dezső festőművész együttműködésével. Ez volt az egyetlen film a Pannónia életében, amit Aczél elvtárs betiltott, így aztán először 1988-ban engedték bemutatni. Ha lenne GYIK (gyakori kérdések) ezen a honlapon, be kéne venni, hogy ” De mit találtak ezen betiltanivalónak?”. Valóban, ez a fiatalabb genrációk számára teljesen érthetetlen, hiszen nem látunk benne egyértelmű politikai jelképeket, rendszerellenes izgatásnak látszó szimbólumokat. Mit tarthatott veszélyesnek ezen Aczél elvtárs? A meztelen nőt? (Kérem, rossz az aki rosszra gondol.) A Kutatóműhelyben még nem került elő az erre vonatkozó hivatalos levelezés (ha ugyan volt ilyen egyáltalán), de beszámolók alapján feltételezhető, hogy a modernista/avantgárd filmnyelv és a szocializmus előtti polgári világot megidéző klasszikus képgyűjtemény együtt már kiverte a stílusdiktátorok biztosítékát.
Látomásos realizmus címmel nyílt kiállítás a Budapest Galéria Lajos utcai Kiállítótermében 2007 májusban.
A kiállításra Andrási Gábor olyan művészeket választott ki, akiknek életműve méltatlanul feledésbe merült és jellemzően saját képi világot hoztak létre.
A válogatásban szereplő művészek: Bolmányi Ferenc, Hrabéczy Ernő, Jakoby Gyula, Jánossy Ferenc, Kovásznai György, Mersits Piroska, Román György, Sugár Gyula, Szabó Gyula
A kiállításon Kovásznai György hét olajfestménye szerepelt.
Recenziója az Új Művészet 2007 júliusi számában jelent meg.
A társadalmi kérdéseket feszegető, egyedi művészi animáció elfelejtett nagymestere Kovásznai György, akinek bizonyos alkotásaira kísértetiesen emlékeztet Nemes Csaba új projektje is…
Erről bővebben a Műértő online cikkében itt
Részlet a Remake-ből (bár ez nem pont az a rész, ami igazán emlékeztet Kovásznai munkáira, de hát ez van most a YouTube-on):
“semmi sem érdekesebb a valóságnál” - idézi Lisziák Elek a 25 éve elhúnyt festő-animátor-író-rendező-dramaturg-művészetfilozófust, a méltatlanul elfelejtett Kovásznai Györgyöt. Az interjú készítése óta sajnos már Lexi is örökeltávot kapott. Minden titkok feltárása előtt egy kis előzetes:
Ezt a remekül szerkesztett anyagot a kultplay.hu stábja készítette Lexivel 2007-ben, ők kapták “kameravégre” utoljára Kovásznai egyik közvetlen filmes kollégájának nyilatkozatát a közös munkákról, emlékekről. Tovább››